„A szeretet végtelenül találékony”
Páli Szent Vince 1581. április 24-én született a franciaországi Pouy-ban.
Egy olyan korban, amelyet háborúk, járványok és éhínségek tettek bélyegessé, parasztfiúként, szegényes körülmények között nőtt fel.
Az a vágy, hogy javítson élethelyzetén, arra a elhatározásra vezette, hogy teológiai tanulmányokat végez és pap lesz; ez akkoriban társadalmi emelkedést jelentett.
Vince 19 évesen szentel pappá. Kapcsolatba kerül befolyásos személyiségekkel, a tekintélyes De Gondi család házitanítója és lelkivezetője lesz. Ezzel egy időben azonban szembesülnie kell az éhező, a társadalomból kitaszított emberek szegénységével és nyomorával.
„A legszegényebbekkel való találkozás mély nyomot hagy a szívében.”
Vince megérzi, hogy éppen ezekről az emberekről kell gondoskodnia. Egy mély hitbeli válság után Vince felismeri igazi hivatását. Az ő helye nem a jómódúak és befolyásosak között van.
Abban az időben Párizsban ezrével élnek talált gyermekek és ínséget szenvedők. Vince nemcsak a materiális javak szintjén támogatja ezeket az embereket, hanem mélyen meg van győződve arról is, hogy bennük magával Krisztussal találkozik. Példája ragadós. Gyorsan akadnak nők és férfiak, akik követik őt, és segítenek enyhíteni a rászorulók nyomorát. Vince hamar felismeri, hogy a sokféle segítő intézkedést szükséges professzionális módon megszervezni.
Így jön létre 1617-ben az első karitásegyesület. 1625-ben megalapítja a vincentinusok (lazaristák) közösségét, és 1633-ban – Luise von Marillac-kal együtt – a Keresztény Szeretet Leányainak (Irgalmas Nővérek) közösségét. Isten és az emberek iránti szeretetből a mai napig papok, nővérek és számos munkatárs segít a lelkileg és testileg betegeknek, a hajléktalanoknak vagy az orientációt kereső embereknek ínségükben. 1737-ben Vince-t szentté avatták. XIII. Leó pápa őt nyilvánította a világ összes karitatív művének védőszentjévé.
Marillac Szent Lujza
„A megfeszített Jézus Krisztus szeretete sürget minket!“ –
Marillac Lujzát mélyen áthatotta ez a jelmondat.
Luise von Marillac, akit 1591-ben született Párizsban, egy nemes édesapa, Louis de Marillac leánya. Édesapja születése idején már három éve özvegy volt. Az édesanyáról és Luise első életéveiről semmit sem tudunk. Édesapja a lányaként fogadja el; Poissyba küldi nevelésre, később pedig egy párizsi panzióban kap nagyon jó képzést.
16 évesen hivatást érez a szerzetesi életre, és a kapucinus nővéreknél szeretne belépni. Gyenge egészségi állapota miatt azonban vágya nem teljesül. Ez nagyon nehéz időszak számára. 22 évesen feleségül veszi (feleségül méri?) — feleségül megy Medici Mária királyné titkárához, Anton Le Gras-hoz. Fiuk, Michael édesanyja lesz. Tíz év házasság után a férje súlyosan megbetegszik; Luise kételkedik a hitében.
1623 pünkösdjén Lujza a szentmise közben hirtelen belső békét érez a szívében.
Férje halála után megismeri Páli Szent Vincét, aki a segítségére van. Vince a lelki kísérője lesz, akit egyre többre becsül. Egyre tisztábban ismeri fel, hogy szükség van egy olyan közösségre, amely teljesen a szegények szolgálatának szenteli magát.
1633-ban befogadja az első falusi leányokat a házába, akik készek arra, hogy közösségben éljenek, és Isten iránti szeretetből a szegényekért fáradozzanak. Így jön létre egy közösség, a „Filles de la Charité”, vagyis az Irgalmas Nővérek.
Páli Szent Vincével együtt kíséri, támogatja és szervezi az újonnan létrejött, klauzúra nélküli közösséget.
Marillac Lujza 1934-ben avatták szentté. XXIII. János pápa 1960-ban az összes szociális-karitatív tevékenységet végző védőszentjévé nyilvánította.